Gondold el azt amikor már több mint fél éve tervezel egy túrát, egy kirándulást, és végre eljön a nap, hamarosan indulunk. Vasárnap van, augusztus 9.-e. Balázs és Laci kijöttek Csabrendekre. Innen indulunk holnap együtt Fertőrákosra. Ott vettünk ki szállást. Nagyjából 115-120 km kell tekernünk holnap a célig. Persze mindig több, általában úgy szokott lenni, hogy egy 10 km-el többre jön ki mindig mint amennyit számolok rá. Nagyon meleg van ma, és lesz is jövő héten is. A napi középhőmérséklet nem megy lejjebb 24 foknál a jövő hét végéig előreláthatólag. Szóval kemény lesz. Sokat is kell tekernünk és az időjárás is nehezíti majd a haladásunkat. Összepakoltunk, indulásra készen vagyunk. Becsomagoltunk minden fontos dolgot amire szükségünk lehet. Vasárnap korán szerettünk volna lefeküdni pihenni. Kicsit sörözgettünk még este a teraszon majd mentünk aludni. Személy szerint nem sokat aludtam, izgultam talán. Reggel arra keltem hogy a macskánk az ágy alatt nyervog. Kiugrottam az ágyból, lezavartam.
Elindultunk:
2015. augusztus 10.-e van reggel 3 óra 30 perc. Indulunk hamarosan. Mindenképp koránra terveztük az indulást hogy elkerüljük a hőséget. Egy jó kávé után kerékpárra pattantunk és nekivágtunk a sötétségnek. Izgalommal teli érzések voltak, mint amikor iskolás voltam és indultunk kirándulni az osztállyal. Hajnalban sem volt már hideg, úgy 19 fok környékén járt a hőmérséklet. Nem is öltöztem be túlságosan. Páromnak Reninek kölcsön adtam a bringás felsőm, így indultunk útnak Fertőrákos felé.A falvak jöttek egymás után. Először Szentimrefalva majd Veszprémgalsa következett. Mindenképpen olyan útvonalon terveztem meg a túrát, ahol alacsony forgalom van. Zalaszegvárra érve már pirkadni kezdett. Többször megálltunk pihenni, a táv hosszára és a hőségre való tekintettel. Többször meghúztuk vizes palackjainkat, ilyen nyári időben még fontosabb a folyadékpótlás. Búcsút intettünk a megyének hiszen mostanra már átléptünk Vas-megye területére. Nemeskeresztúr és Jánosházát összekötő úton már a nap is megvillantotta első sugarait. Tudtuk hogy ezután már rohamosan fog emelkedni a hőmérséklet és visszasírjuk a hajnali 19 fokot. Jánosházás megcsapott minket a pékségből kiszálló friss kenyér illata. Nos, itt az ideje reggelizni, gondoltuk. Megálltunk és ki-ki kedvére valót vásárolt a boltból, majd falatozni kezdtünk. Kis pihenő után tovább indultunk Celldömölk felé. Út közben tartottuk a nekünk megfelelő kényelmes tempót, mivel tudtuk hogy messze még a vége, be kell osztanunk az erőnket. Ekkor megelőzött minket egy nyekergős olajozatlan láncú bringás, melynek hangját már a távolból hallottuk. Nos nem is kellett sok, mindenki vérszemet kapott, visszaelőztük a kocabringást, majd levágtunk egy jó kis sprintet egészen Celldömölkig. Kellően bemelegedtek az izmok úgy éreztük, ennek ellenére meg kelet állnunk ismét, hiszen megcsapta orrunkat az egyik presszóból kiáramló friss kávé illata. Rövid pihenő következett, kávézás, cigarettaszünet. Személy szerint több mint öt éve nem bagózom, melynek megvan az előnye is persze, több pénz jut borra. Hamarosan bringára pattantunk ismét és nekieredtük a kisalföldi pusztaságnak elhagyva a Marcal-medencét. Pár kilométer tekerés után, Ostffyasszonyfa előtt megpillantottunk egy hatalmas szélgenerátort. Némi nézelődés után továbbindultunk. Csakhamar el is értük a Rába folyót. Kis kitérőt terveztünk, ugyanis a folyón, pár kilométerre Nicktől, található egy duzzasztógát. Kavicsos út vezetett a folyó mellett a gátig. Elméletileg nem szabad behajtani az útra, ennek ellenére mi ezt figyelmen kívül hagytuk, majd ha úgy alakul visszazavarnak minket. Nemsokára el is értük a gátat, ahol szétnéztünk.
A Rába partján:
A Rába szeszélyes vízjárású, kanyargós, gyorsfolyású folyó, vízitúrázók kedvenc útvonala. Bedőlt fák, kavicszátonyok teszik hangulatossá. A Nicki duzzasztó felvízén 1999-től csónakkiemelő műtárgy várja a vízitúrázókat, az alvízen sólya teszi könnyebbé a csónakok vízrebocsátását. A duzzasztómű környezete kedvelt horgász és pihenőhely. A nicki duzzasztómű a Rába folyó 65,5 fkm szelvényében helyezkedik el, a Vas megyei Nick és Kenyeri községek határában. A Nicki duzzasztómű, illetve annak elődei igen nagy szerepet töltöttek, ill. töltenek be a Kisalföldi medence vízgazdálkodásában. Először a Kis-Rábán lévő vízimalmok energiaforrása volt a Rábából betáplált víz, majd egyre nagyobb jelentősége lett a térség öntözővízzel való ellátásának. A Rába Magyarország 3. leghosszabb folyója, a Duna legjelentősebb magyarországi mellékfolyója. A rómaiak Arrabonak hívták, az osztrákok Raabnak nevezik. Ausztriában, Stájerországban, a Fischbachi-Alpokban, a Hochlantsch délkeleti lejtőjén ered 1200 m magasságban. Ausztriában 95 km-t tesz meg, majd Alsószölnöknél, 288 m tengerszint feletti magasságban eléri a magyar határt és Szentgotthárdnál végleg belép Magyarország területére. Innen keleti-északkeleti irányban folyik tovább, és 188 km megtétele után Győrnél a Mosoni-Dunába ömlik. Nem hajózható, de a római korban jelentős szállítási útvonal volt. Ma elsősorban vízienergia- és ivóvízforrásként, valamint mezőgazdasági és turisztikai szempontból jelentős.
Úgy döntöttünk, hogy megejtünk egy ebédet a Rába partján, hiszen már 11 felé járt az idő. Előkerült a táskákból a kolbász a hagyma és a szalonna is. Tudni illik, hogy nem fogyókúrázni jöttünk és igenis fontos a kalóriapótlás, hát mivel ha nem szalonnával. Balázs előkapott egy fél tábla zsírszalonnát, azt mondta saját érlelésű. Persze megkóstoltuk mindannyian. Meglepően finom volt, pedig valami túlsózott ízre számítottam. Bíznom kellet volna benne, elvégre hentes a gyerek. Megebédeztünk majd azon tanakodtunk tovább induljunk-e vagy pár órát pihenjünk a fűzfa árnyékában. Erős volt az uv sugárzás, főleg 11 és 15 óra között. Ennek ellenére úgy döntöttünk hogy bekenjük magunkat jól napolajjal és folytatjuk utunkat. Körülbelül félúton voltunk Fertőrákos felé. Nagyjából 60 kilométert tettünk meg eddig. Kicsit meg voltunk csúszva az előzetes tervekhez képest, hiszen már Csapodon kéne lennünk, ami innen még vagy 20 kilométer. De hát annyi szép látnivaló van a környéken, az ember csak-csak megáll, hiszen világot látni indultunk el és nem csak tekerni mint a veszett, arra jó a szobabicikli. Már épp indultunk volna mikor Bali telefont kapott, persze megint lelki segély szolgálat. Tudni kell róla hogy barátai bátran keresik fel mindenféle búbánat ügyben, mert ő mindenkit meghallgat. Így történt ez most is. Tovább indultunk Nick felé.
Kerestük a fák lombjainak árnyékát menetközben. Tűzött a nap. Árnyékban is már 31 fok volt, napon 36 fok mutatott a kerékpár kilométer órám. Más ilyen időben bent hűsöl a szobában és nézi a barátok köztöt, mi meg… Átkeltünk egy folyón, vagy inkább folyómedren, mert víz nem sok volt benne, ez is jelezte hogy hatalmas a szárasság. Az idei nyáron a mostani a negyedik hőhullám, amely jelenleg már második hete tart. A vízhiány látszott a növényeken is. A kukorica sok helyen alig nőt egy méter magasra, a napraforgó sok helyen elszáradt már. Ez a kép kísért végig minket útközben. Csakhamar belekeveredtünk egy útépítési területbe. Most építik a Rábakecöli elkerülő utat. A táj olyan sivatagra hasonlított leginkább. Dénesfára érve kocsmakeresés kezdődött. Tudni kell hogy Laci ebben a legnagyobb szakértő. Igaz mindannyian komolyodtunk, de még mindig ő az aki leggyakrabban látogatja a lakóhelyén lévő helyi kocsmákat. Szagot is kapott egyszerre, de sajnos a helyi resti zárva volt, csak 2 kor nyit, és mivel még csak háromnegyed tizenkettő volt, tovább haladtunk. A táskáinkba a víz már szinte fortyogott a melegtől. Jól esett volna már a hideg üdítő egy hűvös kocsmában. Pár perc múlva Cirákon találtuk magunkat, ahol fel is fedeztük a helyi késdobáló helyet. Mindenki kikérte a magának valót. Laci sörözött, Rencsi és én kóláztunk, míg Bali gyömbért ivott. Kedves barátunk azt mondta hogy az igazi férfi gyömbért iszik, mire azt válaszoltam hogy az igazi férfinak szőrös a mellkasa. Elpoénkodtunk, majd rövid pihenő után ismét bringára ültünk. Következő település Csapod volt. Az út teljesen síksággá változott, jelezve hogy ez bizony már a Kisalföld közepe. Fa is alig-alig volt. Menet közben végre találkoztunk egy hozzánk hasonló túrabringással. A mai napon eddig erre még nem volt példa. Intettünk egymásnak, egy bíztató mosoly és csak tekertünk tovább ki-ki a maga útján. Sokat jelent egy bringásnak egy ilyen találkozás, ez olyan mint mikor megiszol egy kávét, ad egy kis plusz löketet az útra. Hamarosan egy magas fát pillantottunk meg, melynek árnyékában megálltunk pihenni. A fán villámcsapás nyomait véltünk felfedezni, valamint egy emlékhelyet. Kicsit hűsöltünk a fa hatalmas lombjának árnyékában majd ismét útnak eredtünk. Forgalom nem nagyon volt, ilyen melegben senki nem mozdul ki az utcára, csak a legelszántabbak. Csapod után Röjtökmuzsaj következett. Tettünk egy kis kitérőt a településen, hiszen található itt egy régi vízimalom. Sajnos eléggé elhanyagolt állapotban találtuk meg a malmot és zárva is volt. Rövid pihenőt tartottunk, ettünk ittunk majd tovább indultunk. Ezután nem nagyon álltunk meg útközben, mivel erdős részen tekertünk már, valamelyest jobban bírtuk az iramot a lombok árnyékában. Mindenki fáradt volt már, de még volt vagy 30 kilométer a szállásig. Nemsokára bal oldalra nézve rengeteg szélgenerátort pillantottunk meg, ami jelezte hogy itt húzódik tőlünk pár kilométerre az osztrák határ. Míg országunkban ez ritka látványosság, addig Ausztriában bármerre néz az ember szinte mindenhol generátorokat lát. Beértünk Fertőhomok településre, mely már jelezte hogy elértük a Fertő-tavat…
A Fertő Magyarország északnyugati határa mentén, Sopron közelében található lefolyástalan tó. A Fertő mintegy 20 ezer éves, Közép-Európa harmadik legnagyobb állóvize és Európa legnyugatabbra fekvő sztyepptava és szikterülete. Nagyobb része Ausztriához, a többi pedig Magyarországhoz tartozik. A Fertő-táj és ennek részeként maga a tó is a világörökség része.
A faluból kiérve csakhamar a Fertő-tó körüli bringaúton találtuk magunkat. Éreztük hogy már nem sok van hátra a célunkig. Közben csak-csak megálltunk, bár a tóból semmit nem lehetett látni. Magyar oldalra nagyrészt az a része esik a tónak amelyet teljesen benőtte már a nádas. Hidegség majd Fertőboz következett. Az utóbbi településen találtunk egy dohányboltot, Laci szaglásának köszönhetően, ahol hideg üdítőket is árultak. Baliék rákattantak a Balfi ásványvízre, mondván ez a legjobb mert rá van írva hogy milyen sok oldott ásványi anyagot tartalmaz. Személy szerint rég nem hiszek az ilyesfajta feliratoknak, de hát legyen. Némi nézelődés után ismét útnak eredtünk. A Fertő-tó mellett tekertünk egészen Fertőrákosig. Menet közben több szőlőárussal is találkoztunk. Árulták a magyar szőlőt, vagy az olasz import szőlőt, fene tudja. Ez nagyjából olyan mint amikor a balatoni hekket egy déli import halból csinálják, az ember meg megeszi… na de többet nem kritizálok semmit megígérem, de hát na ez most úgy eszembe jutott. Még egy pihenőt ejtettünk útközben, egy forrásnál, ami sajnos nem volt aktív a szárasságnak köszönhetően. A nap már lefelé járt és hat órát mutatott az óránk amikor megpillantottuk a Fertőrákos község táblát. Egy kis emelkedő következett, ami valljuk be így 120 kilométer után már nem hiányzott senkinek sem. Fertőrákos külterületén el is értük a szállást kis keresés után, megérkeztünk Sopron-Kőhidára, vagyis Golgotára.
A szállásra érve:
Szállásadónk jó kedvel fogadott minket. Árpinak hívták. Egyből arra kért minket hogy tegezzük. Bemutatta a feleségét is Éva mamát, majd kipakoltunk a túratáskáinkból. Emeletes ház volt, a kert szépen művelt, sok virággal fával. Az emeleten kaptunk szállást. Három kétszemélyes szoba volt, három fürdővel és egy tea konyhával. Az egyik szobához tartozott egy erkély is, ezt kaptuk mi Renivel. Árpi azt mondta ez lesz a mienk, a nyugati szoba. Vigyorgott. Gondoltam magamba, megint nincs szerencsénk, itt is meg fogunk sülni, ide tűz a nap sugara egész nap. Balázsék szobája a ház keleti oldalán feküdt. Mellettünk lévő harmadik szobában jelenleg egy középkorú házaspár szállt meg, éppen nem voltak itt, a Fertő-tóra tekertek le fürdeni. Ők is bringával érkeztek. A földszinten volt egy nagy terasz, oda ültünk ki együtt mivel vacsorára voltunk hivatalosak. Árpi és Éva mama egy nagy tányér alföldi gulyással vendégeltek meg minket, mely mellé házi kenyeret kaptunk. Természetesen mi sem voltunk hálátlanok, ajándékkal készültünk nekik, egy kis üveg Káli-medencei vörösborral és egy tányéralátéttel, ami a Sümegi várat ábrázolta. Árpi csatlakozott hozzánk a vacsorához. Majd megérkezett a házaspár is, akiket szintén maradásra kért szállásadónk. Így falatoztunk együtt. Közben beszélgettünk erről-arról, a túrákról, egymásról… Közben előkerült a kékfrankos és némi sütemény is. Két pohár után már a szúnyogcsípéseket sem éreztük. Nem is éreztük hogy túlságosan fáradtak lennénk, pedig közel 130 kilométert tettünk meg a mapi nap. Emelkedő igaz nem sok volt a Kisalföldnek köszönhetően, de helyette a forróság sok energiát kivett belőlünk. A házaspár elmesélte hogy Mosonmagyaróvárról jöttek kerékpárral, de holnap hajnalba indulnak is vissza. Szimpatikus barátságos emberek voltak. A Fertő-tónál voltak fürdeni, de nagyon iszapos és nagyon meleg. Jobban jár az ember ha a közelbe lévő Tómalom fürdőt látogatja meg ha strandolni szeretne. Érdekesség hogy a Fertő-tó a Balaton után Közép-Európa második legkönnyebben felmelegedő tava. Hőmérséklete nyaranta nem ritkán eléri a 30°C-ot.
Tíz óra is elmúlt már, teljesen sötét lett mikor elköszöntünk egymástól és aludni indultunk. Mindenre számítottam csak arra nem hogy az éjjel fázni fogok, még be is kellett takaróznunk. Nem értettük a miértjét, hiszen nyugati oldal, hőség is van. Otthon a szobánk szintén nyugati oldalon fekszik a háznak és annyira meleg van nyáron, hogy sokszor alig bírunk aludni… itt meg… Végül megfejtettük a titkot. Az alpok és az osztrák hegyekből jön a friss áramlat, ez felfrissíti a levegőt, és a mi szobánk pont ezen az oldalon van… akkor még nem értettük, de most már tudtuk hogy Árpi ravasz mosolya mit jelentett a szoba osztás alatt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése