Reggel 7óra körül ébredtünk
meg. Tervben volt a korai indulás, hiszen nem tudhattuk az eső miatt amit az
időjárás jelentők jósoltak, hányszor kell majd útközben megállnunk. Végül úgy
döntöttünk hogy a legrövidebb úton tekerünk át Fertőrákosig. Nem hiányzott hogy
összeszedjünk egy tüdőgyulladást útközben. Bár be
volt tervezve a Kőszegi-hegység, de ez sajnos most kimaradt. Néha kompromisszumot
kell kötni, és az ésszerű megoldást választani.
Kőszegen:
A városba érve megkerestük a
főteret. Gondoltuk ha már itt vagyunk, ezt nem hagyhatjuk ki. Csodálatos volt a
tér és a Jézus szíve templom. A neogótikus templom Vas megye második legnagyobb
temploma a szombathelyi székesegyház után. Ludwig Schöne bécsi építész tervei
alapján 1892–1894 közt építették a főtéri Korona szálló helyén. Először az egyház újíttatta fel 1936-ban,
másodszor az állam 1987-ben. Kis nézelődés után betértünk a helyi pékségbe
reggelizni és kávézni. Hamarosan ismét útnak eredtünk egyenesen a
magyar-osztrák határ felé.
A zöldhatáron át:
Észak felé vettük az irányt,
és egy kerékpárúton haladtunk a határ felé. Szerencsénkre pont most kezdett el
szemerkélni az eső. Az út a határ mentén nem volt túl jó minőségű. Ez is
nehezítette a haladásunkat, hisz az esőtől a földút több helyen eléggé sáros
volt már. Egy ideig a Mária zarándok úton is haladtunk a határ mentén.
A Mária Út Közép-Európa zarándokútja, amely a
Kárpát-medence Mária-kegyhelyeit köti össze. Két fő ága keresztet formáz, ami
jelképezi alapvető üzenetét: a keresztény értékek megőrzését, az emberi
találkozások megélését. A kelet-nyugati tengelye Mariazell-től (A) Csíksomlyóig
(RO) vezet, míg az észak-déli Czestochowa-tól (PL) Međugorje-ig (BiH.) Mindkét
főág kb. 1400 km hosszú, ami gyalogosan 60 nap alatt járható be, de vannak,
akik kerékpáron vagy lóháton vágnak neki a távnak. Az úton járóknak számos
alternatívát kínálnak a leágazások, melyek hálózatot alkotva különféle zarándokhelyeket,
természeti-, épített-, és kulturális értékeket kapcsolnak be a látnivalók
sorába.
Ólmod település után léptünk át Ausztriába. Klostermarienberg-nél
pedig már újra Burgenlandba találtuk magunkat. Jelenleg az euro velo 13-as kerékpárúton haladtunk a határ mentén.
Burgenland Ausztria Magyarországgal határos szövetségi tartománya.
Székhelye Kismarton. Bár egykor Magyarországhoz tartozott, mégsincs hivatalosan
elfogadott magyar elnevezése. Burgenland területén található a Kisalföld
nyugati része, a Fertő vidéke és az Alpokalja ausztriai részének zöme.
Legmagasabb hegycsúcsa az Írott-kő
(882 m), második legmagasabb pedig a szintén a Kőszegi-hegységben álló Nagy
Szarvaskő (862 m). Bár a török betörések a határterületeken sok középkori
épületet megsemmisítettek, mégis viszonylag sok vár, kastély, erőd, templom
maradt meg. Burgenland az alpesi és a pannon klíma átmeneti zónájában fekszik.
Három részre oszthatjuk: dél, közép és Észak-Burgenlandra. Jelenleg
Közép-Burgenlandon voltunk, mely a Kőszegi-hegység és a Soproni-hegység között
terül el.
A B45-ös kerékpárúton haladtunk, majd az első elágazónál rátértünk a
B43-as útra. Nagyon komoly bringaút hálózat van kiépítve Ausztriába. Minden
elágazónál ki van táblázva az út neve is. Viszonylag könnyű tájékozódni is. Az
út mellett belebotlottunk egy bunkerfélébe is, melyből műemléket csináltak az
utókornak. Teli volt vízzel az esőzések miatt, de Bali megnézte hátha talál
valamit odalent ennek ellenére.
Kleinmutschen majd Grosmutschen következett. Innen
viszont a B47-es úton haladtunk tovább. Nagyjából 70km-er volt a táv amit
terveztünk mára. Szőlős ültetvényeken és szántóföldeken keresztül tekertünk a
még mindig tökéletes aszfaltozott kerékpárúton. Elvégre Ausztriában vagyunk.
Erre számítottunk. Az eső egyre sűrűbben esett, és ehhez társult még a kitartóan
fújó szembeszél is. Nebersdorf majd
Gorswarasdorf következett. Olykor megálltunk egy-egy buszmegállónál szárítkozni
és pihenni. Raiding után egy horgásztó melletti faház teraszára húzódtunk be.
Kiteregettük a kabátokat, hátha száradnak kicsit.
A cipőink már be voltak ázva.
Nem mertünk huzamosabb ideig pihenni, mert félő volt hogy megfázunk. Jobbvolt
egy lazább folyamatos tempó az állandó hőmérséklet fenntartásához. Hamarosan
tovább is indultunk. Már nem volt messze a magyar határ. Horitschen majd
Neckenmarkt következett. Lankás vidéken haladtunk egész nap. Már látszódott a
távolban a Soproni-hegység, mely szintén esőfelhőben állt. Hamarosan a B40-es
bringaútra kanyarodtunk rá és haladtunk a magyar határ felé.
Végre Sopron:
Harkára érve felszusszantunk,
tudtuk hogy már közel van a cél. Itt meg is álltunk egy kávé erejéig. Teljesen
vizesek voltunk már. Sopron előtt még egy utolsó hosszabb emelkedő következett,
szembeszélben és esőben. Végre elértünk Sopront. Utunk egyből a vasútállomásra
vezetett, ahol természetesen betértünk a kebaboshoz. Ettünk egy jót majd
elindultunk Árpiékhoz Fertőrákosra. Sopronból kiérve az eső is elállt,
Fertőrákoson pedig már a nap is kisütött.
Kellemes fogadtatás:
Hamar odataláltunk a szálláshoz,
hiszen tavaly itt töltöttünk el egy egész hetet. Árpi forralt borral várt
minket, ami nagyon jól esett egy ilyen szenvedős nap után. Éva mama gulyással
is készült nekünk, mindig szívesen látnak minket. Elbeszélgettünk, majd
felmentünk a szobába szárítkozni.
Árpi adott nekünk ehhez segítségül egy
hajszárítót is. A cipőinket ezzel próbáltuk megszárítani. Egy kis pihi után még
ittunk pár pohár bort Árpival, majd nyugovóra tértünk. Fáradtak voltunk, de a
kedvünket nem vette el az esős idő. Ebből is tanultunk valamit. Legközelebb
jobban fel fogunk készülni az ilyen szélsőséges időjárásra…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése