Reggel nem keltünk túl korán,
olyan 7 óra felé. A bringák már össze voltak készítve az útra. Kávé, egy kis
reggeli, és indultunk is. Nem volt bennem akkora lendület mint tavaly, még
éreztem a Dubrovniki kirándulás fáradalmait. Sümeg felé indultunk el, ahol
friss pékárut vételeztünk, majd Mihályfa felé vettük az irányt. Első nap
Szalafőig kell eljutnunk, ott foglaltunk szállást a Gatter fogadóban. Ez
nagyjából 100km távolságra volt Csabrendektől. Átlépve Zala-megyébe Szalapa majd Türje következett. Batyk után
Pakodra érve megpillantottunk egy jó kis pihenőhelyet, ahol meg is álltunk
étkezni. Jól kialakított park volt, fa asztalokkal és padokkal. Fél órát
időztünk itt, majd indultunk tovább az Őrség felé.
Pár falun áthaladtunk, mire
elértük Zalaszentivánt. Innen már a Zala-völgyi kerékpárúton haladtunk tovább.
Jó minőségű út volt, és a térkép szerint ezen egészen az Őrségig tudunk majd
tekerni. A bringaút több helyen is meg volt világítva napelemes lámpákkal. Pózvánál
már olyan sűrű volt a növényzet két oldalt, hogy már azt hittük benövi a
kerékpárutat. Hamarosan Zalaegerszegen találtuk magunkat, ahol tettünk egy
pihenőt a Zala-folyó partján. A térkép szerint követtük tovább a bringa utat,
mert kitáblázva már nem volt. Egy lakóparkba vezetett minket a gps, ahol egy
kerítésig tudtunk haladni. Zsákutca. Visszafordultunk, de addigra bezárták a
lakóövezet bejáratát. Szerencsére volt egy kapu ahol ki tudtunk menni, majd
kis kerülővel visszamentünk a kerékpárútra. Ennyit a térképről... A bringaúton
továbbhaladva Bagod majd Zalaszentgyörgy következett. Az utóbbinál meg is
álltunk egy kis frissítő erejéig a Tölgyfa presszóban. Hőség volt, szakadt
rólunk a víz. Hamarosan újra nyeregbe pattantunk. Tőlünk balra a Zalai-dombság
vonulatai húzódtak. Falvak jöttek egymás után, közeledtünk a célunk felé. Zalacséb
után Zalalövő következett, ahol viszont véget ért a kerékpárút. Immár az Őrség
kapujában tudhattuk magunkat.
Az Őrség zömében Nyugat-Magyarországon, kisebb részben a szlovéniai Muravidéken
található. Nevét onnan kapta, hogy a honfoglaló magyarok őrállókat telepítettek
ide az ország nyugati kapujának védelmére. Erre a területre a hosszú, széles,
lapos, alacsony, É–D-i tengelyű dombhátak jellemzőek, közöttük bővizű
patakokkal, amelyek a tájegység északi részén a Rábába, déli részén a Zalába
ömlenek. Az egyetlen viszonylag nagy, összefüggő kiemelt terület a Nádasd-Szőcei-fennsík.
A szelíden hullámzó dombvidéken jellegzetes településszerkezet alakult ki. A
néhány házból álló dombtetői településrészek a „szerek” , amelyek laza
együttese alkotta az egyes településeket. Az itt élő emberek évszázadok alatt
alakították ki, a táj mozaikos képét, apró parcellás gazdálkodásukkal., a tájba
simuló épületeikkel. Megőrizve a természetet és fenntartva annak
változatosságát. Hagyományos építőanyaguk a fa. A boronaházas építésű házak a 19.
században váltották fel az oszlopokon nyugvó, kiugró tornáccal ellátott
úgynevezett kódisállásos házak. A legszebbek Szalafőn és Pankaszon láthatók.
Innen
az autóúton tekertünk
tovább. Szerencsére a forgalom nem volt jelentős. Felsőjánosfa, Pankasz,
Nagyrákos majd Őriszentpéter következett. Az utóbbi településen meg is
álltunk,
hogy feltöltsük a folyadékkészleteinket. Csodás volt a táj.
Dimbes-dombos,
erdős táj jellemezte az Őrséget. Az őriszentpéteri templomszernél újra
megálltunk megtekinteni egy román kori építményt a Szent
Péter-templomot. Sietnünk
már nem nagyon kellett, hiszen a következő település már Szalafő volt.
A Szent Péter-templom:
A templom szabadon álló,
egyhajós téglaépület. A hajónál keskenyebb szentélye félkörívben záródik. A
középkori templomot nemcsak belül, de kívül is freskók díszítették. Ezek
legtöbbje elpusztult, csupán a déli külső falon maradt meg néhány töredék. A
17. században a hajóban és a szentélyben bibliai idézeteket festettek fel, ezek
ma is láthatók. A templom körül (a cinteremben) sírok láthatók.
Az 1980-as években a templomtól néhány méterre 15. századi
téglaégetőt tártak fel. Fölé védőépületet emeltek, de szabadon látogatható. A
templom felé vezető bekötőút mellett fa védőtető alatt föltehetően a 2000-es
években faragott fa királyszobor áll (koronás fő rakott kő talapzaton). Mögé
kerek pajzsra a „rakamazi turul” képét faragták ki.
A Gatter:
Hamarosan
továbbindultunk. Kis
emelkedő következett, majd be is értünk a Szalafőre. Elgurultunk egy
étterem mellett, majd meg is pillantottuk a Gatter fogadót, keresni sem
kellett. A szállás foglalásnál látott képekről hamar felismertem hogy
jó helyen járunk.
Legurultunk a bejáratig, ahol a portás fogadott minket. Szimpatikus
figura
volt. Bementünk a gatterba az étkezőn keresztül. Itt reggelizhetnek a
vendégek,
ha igénylik. Tovább mentünk egy kis falépcsőn, ahol egy nagyobb terembe
értünk.
Itt egy hosszú faasztal volt középen, a végén egy íróasztallal, rajta
egy
számítógéppel. A falon mindenfelé a gatterból megmaradt szerszámok
voltak
kiakasztva. Jól nézett ki így egybe az egész helyiség. A gatter egyedi
természeti környezetben fekvő, különleges épület, mely egy 100 éves
fűrészüzem
átépítésének eredménye. A munkálatok befejezésekor egy 52 férőhelyes,
fa-téglaborítású, zsalugáteres, tájba kitűnően illeszkedő pihenőhely
jött
létre. A cserépkályhákkal, fa bútorokkal, régi relikviákkal, egykor
használatos
szerszámokkal és a 100 éves, több tonnás „gatter”–ral (fűrészgéppel)
berendezett
fogadó felejthetetlen élményt nyújt az itt megszálló vendégeknek.
Aláírtuk a
szálláshoz a papírokat, majd megmutatták nekünk a szobánkat. A gatter
oldalából
nyílt egy ajtó, itt volt a szálláshelyünk. Régen ez volt az élező, amit
az ajtó
felett lévő fára rá is véstek. A bringákat egy zárható helyre tudjuk
majd
elrakni az alagsorban. Itt van hűtő is, ahova a romlandó kaját be tudjuk
majd
rakni. Megkaptuk az ajtó kulcsot, majd odatoltuk a bringákat. A
fontosabb
cuccokat lepakoltuk, majd feltekertünk a pár száz méterre lévő
vendéglőbe.
Esti szieszta:
Ittunk egy sört, amíg
elkészítették a kikért vacsoránkat. Balázs cigánypecsenyét evett én meg őrségi
tálat kértem magamnak. Visszagurultunk a gatterba, leraktuk a bringákat a
megbeszélt helyre, ahol a portásunk épp kerékpár szerelésben mesterkedett.
Segítettünk neki visszarakni az elszakadt láncot a bringára, majd kiültünk a
szalonnasütőhöz megenni a kosztunkat, amit a vendéglőből hoztunk. Közben szállásadónk
hálából hozott nekünk egy-egy sört, amiért segítettünk neki bringát szerelni.
Eldumáltuk az időt, majd körbejártuk az ingatlant. Régi biciklik, szekerek díszítették
az udvart. Volt itt egy lápos tó is, a medence mellett, de a fürdés most
elmaradt. Pár óra elteltével visszavonultunk a szobánkba. Tartozott a
helyiséghez egy saját fürdőszoba is, ahol le tudtunk zuhanyozni. Kicsit
beszélgettünk még, megittuk az ajándék sört, majd nyugovóra tértünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése