Búcsú a
riviérától:
Éjjel nem sokat aludtunk, nagyon
meleg volt. Tombolt a nyár a Horvátországban. Még éjjel is 25 fok volt. Korán
keltünk fel. Bepakoltunk a kocsiba. A kulcsot a megbeszéltek szerint hagytuk
ott, a lakók emiatt mondták hogy nem kelnek fel. Lesétáltunk még a partra egy
utolsó pillantást vetni a tengerre, ki tudja mikor járunk újra erre.
Elindultunk. Egy ideig ugyanazon az úton mentünk visszafelé a part mentén, mint
amelyiken idefele jöttünk. Slano településnél elkanyarodtunk jobbra fel a
hegynek. A haza utat Bosznián keresztül terveztük meg, Mostar érintésével, ahol
egy hosszabb pihenőt ejtünk majd. Jelenleg a horvát-bosnyák határ felé
tartottunk. Szűk és meredek út vitt bennünket fel a hegyre egészen a határig.
Lassan a tenger is elbújt a hegyek mögé mögöttünk. Bucsuztunk a tengertől. A
határon egy kis bodega volt csupán, viszont az új határátkelő építése már folyamatban
volt. Az őr megnézte a papírokat, majd magyarul kívánt nekünk jó utat. Bosnyák
földön voltunk immár.
Bosnyák földön:
Haladtunk Donja Trebimlja
felé. Szűk utak voltak, és kezdett élénkülni a forgalom. Nehezen lehetett
haladni. Kis falvakon keresztül vezetett az utunk. A táj sivár volt,
hegyvidékes. Szétlőtt házak mindenfele. Látszottak még a Dél szláv háború
nyomai. Egy felrobbantott hatalmas gyár is feltűnt tőlünk jobbra mikor Hutovo
településre értünk. Annyira néztük, hogy az útközepén álló szakadt fazont épp
hogy ki tudtuk kerülni.
Félelmetes hely volt. Bosznia-Hercegovina Délkelet-Európában, a Balkán-félsziget nyugati
felén fekszik. A Jugoszláv SZSZK egyik volt tagköztársasága. Keletről Szerbia,
délről Montenegró, a többi oldalról Horvátország határolja. 1992. április 5-én
vált függetlenné, ám az országon belül a szerb, a bosnyák és a horvát etnikum
között ellentétek feszültek. A milosevicsi Jugoszlávia beavatkozása a boszniai
szerbek oldalán 1992-ben a jugoszláv utódállamok térségének legvéresebb háborújához
vezetett. A boszniai háború eredménye 278 000 halálos áldozat,
1 325 000 menekült, továbbá az ország még mindig tele van élesített
taposóaknákkal, amelyek nap mint nap emberéleteket követelnek.
Bosznia-Hercegovina lassan kezd újraépülni, miközben a háború nyomai még mindig
jól láthatók. Pár kilométert haladva egy hatalmas víztározó mellett is
elhaladtunk. Innen már viszonylag jó minőségű úton tudtunk tovább haladni.
Néhány óra elteltével beértünk egy hatalmas völgybe, ahol Mostar is volt.
Mostar:
A gps alapján hamar
odataláltunk a város központjába. Parkolóhelyet sem kellett keresni, mivel egy
menyét képű fazon pont beirányított minket egy fizetős helyre. Mikor
visszaérünk, majd akkor kell fizetni. Elfogadnak kunától - euróig mindent. A
lényeg hogy pénz legyen. De igaz volt ez a boltokra is a környéken. Mostar város és község Bosznia-Hercegovina
déli részén, Hercegovina-Neretvai kanton székhelye, Hercegovina legnagyobb
települése, a boszniai horvátok kulturális, politikai központja. A
város nevét az azt keresztülszelő Neretva folyón álló hidak egyikéről, az
úgynevezett „Öreg hídról” kapta. A középkori oszmán épületegyüttest
felvonultató kisváros Bosznia-Hercegovina egyik fő turisztikai látnivalója. Az Öreg
híd az UNESCO kulturális örökségéhez tartozik. A polgárháborúban lerombolt,
majd (a magyar honvédség közreműködésével) újból felépített hidat 2004. július
23-án avatták fel és azóta ismét régi alakjában látható. A város egyébként elég
lepusztult volt. Romos házak mindenfelé, amik a háború nyomait őrizték. Nagyrészt
muzulmánok és horvátok lakják a várost. Megtekintettük az öreg hidat és a
Karađoz bég dzsámiját, mely a legrégebbi hercegovinai dzsámi. Szük sötét
csigalépcsős feljáró vezetett fel a minaret tetejébe. Fentről csodás kilátás
nyílik a Neretva folyóra és a hídra. Hatalmas volt a tumultus a környéken.
Rengeteg árus volt itt tömötten sorba egymás mellett. Nézelődtünk kicsit,
vásároltunk némi szuvenírt, majd visszamentünk az autóhoz. Rendben volt minden.
Fizettünk a parkőrnek, majd indultunk tovább hazafelé.
A hazaút:
Utunk innen jó ideig a Neretva
völgye mentén vezetett. Bringások és vadvízi evezősök paradicsoma ez. A
Neretvának nagyon hideg a vize, nyáron sem éri el a 10 °C-t. Az úton több
helyen is éttermek és büfék várják a turistákat. Ahogy haladtunk észak felé,
egyre barátságosabbá vált a táj. A völgyet több helyen égbe törő hegyek kísérték.
A kanyonból kiérve egy óra elteltével elértük a bosnyák-horvát határt. Szerencsére
nem volt nagy a tumultus. Innen már jó minőségű úton haladtunk a magyar
határig, Barcsig. Este 8-ra már magyar földön voltunk. Egy hét után az embernek
jó érzés újra otthon lenni. A hátárnál szusszantuk egyet, majd tovább indultunk
Csabrendek felé. Teljesen besötétedett mire odaértünk. Rengeteg élménnyel
tértünk haza. Horvátország, Dalmácia, Dubrovnik, Lokrum szigete, Montenegró, Kotori
öböl, Bosznia, Mostar, Neretva völgye... lesz miről mesélni a többieknek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése