Az indulás előtt:
Gondoltam kigurulok még egy körre a montival indulás előtt, majdnem kapkodás lett a vége. Már teljesen összepakoltunk az útra, csak Gergőéket vártuk. Körülbelül március óta tervezzük ezt a kiruccanást. A cél dél Dalmácia volt, azon belül is Dubrovnik, de tervben volt a Kotori-öböl meglátogatásai is Montenegróban. 4 óra előtt pár perccel meg is érkeztek barátnőjével Klaudiával. Sietnem kellett, betoltam a pörköltet, gyors kávé és már pakoltuk is be a cuccokat az autóba. Kis szürke családi kocsi volt, a márkájára nem is emlékszem már. Csomagjaink épp befértek még, pedig nem sok mindent csomagoltunk. Némi konzerv, pár szendvics, ruhák, fényképezőgép, fürdőcuccok, tisztálkodó szerek kerültek főként bele az utazótáskába.
Gondoltam kigurulok még egy körre a montival indulás előtt, majdnem kapkodás lett a vége. Már teljesen összepakoltunk az útra, csak Gergőéket vártuk. Körülbelül március óta tervezzük ezt a kiruccanást. A cél dél Dalmácia volt, azon belül is Dubrovnik, de tervben volt a Kotori-öböl meglátogatásai is Montenegróban. 4 óra előtt pár perccel meg is érkeztek barátnőjével Klaudiával. Sietnem kellett, betoltam a pörköltet, gyors kávé és már pakoltuk is be a cuccokat az autóba. Kis szürke családi kocsi volt, a márkájára nem is emlékszem már. Csomagjaink épp befértek még, pedig nem sok mindent csomagoltunk. Némi konzerv, pár szendvics, ruhák, fényképezőgép, fürdőcuccok, tisztálkodó szerek kerültek főként bele az utazótáskába.
Utunk a tengerig:
Feleségemmel
Renivel mi hátra ültünk, Gergő vezetett. Navigáltam az utat neki. Előre
megterveztem a kirándulás során esedékes útvonalakat a mobilon, ez alapján
haladtunk. Természetesen egy kézzel fogható térképpel is készültem, arra az
esetre ha elromlik a technika, valamint powerbankal, ha menet közben tölteni kell
a telókat. Az utunk körülbelül 1000km volt célunkig Dubrovnikig. Úgy terveztük,
hogy estig lemegyünk a partig, nagyjából Senjig autópályán, ott valahol ejtünk
egy pihenőt az autóba, majd másnap a parton haladva megyünk Dubrovnikig.
Elindultunk. Keszthelyen megálltunk még vásároltunk pár dolgot, majd az M7-es
felé vettük az irányt. Balatonszentgyörgy után rá is tértünk a gyorsforgalmi
útra, melyen egészen Letenyéig haladtunk. Itt a régi határátkelő felé
fordultunk, gondolván hogy az új határon nagy lesz a dugó. A régi határátkelő
nyáron nyitva van mindenki előtt, szezonon kívül viszont csak a helyiek
használhatják. Megálltunk egy kis szusszanásra, majd begurultunk a
határátkelőre. A határőrnő egyből ránk förmedt, hogy rossz helyre álltunk be,
mert ez a kamionos beálló. Fenyegetett a büntetéssel, mert ő rendőr és
megteheti. Megnézte az útleveleinket, majd továbbengedett minket. A horvát
oldalon már rokonszenvesebbek voltak, sima volt az áthaladás. Kis pihenő
következett ismét az magyar rendőrnő által okozott sokk után, majd folytattuk
utunkat az autópályán Senj felé. Közben előkerült a sajtos tallér melyet
édesanyám sütött nekünk a hosszú útra. Ebből csipegettünk. A horvát autópályán
fizető kapus rendszer van. A belépőhelyeken igazoló papírt kapunk, a
kilépőhelyeken pedig ez alapján kell fizetni az útdíjat. Az első fizetőhely a
horvát fővárosnál, Zágrábnál van. Innen egészen Dél-Dalmáciáig le lehet jutni
az autópályán, melyet jelenleg is folyamatosan építenek. Senjig összesen 99
kúnát kérnek útdíj gyanánt. Az autópálya mellett egyszer álltunk meg egy rövid
időre. Szinte tíz kilométerenként van kialakítva leálló, több helyen büfével,éttermekkel,
hotelekkel. A wc-ben még fogkefe automata is üzemel. Zágrábot elkerülve már
kezdett sötétedni, a Senji leágazót elérve pedig már teljesen ránk sötétedett. Pár
éve már jártunk erre Renivel és pár haverral. Akkor Sveti Jurajban a kis
halászfaluban béreltünk szállást pár napra, ahol felejthetetlen élményeket
szereztünk.
Éjszaka a parton:
Úgy volt
hogy a hegytetőn éjszakázunk a kocsiban, de az erős szél miatt legurultunk a
partig Senjig. Lefelé nagyon meredek, szerpentines volt az út. Nappal ilyenkor
szinte minden kanyarban sajtárusok vannak, melyek a környékről illetve
Pag-szigetéről hozzák a portékáikat. Senjben már javában folyt az éjszakai
élet. Több százan voltak a parton és a városban. Hamarosan továbbhaladtunk
Sveti Juraj felé a tengerparton. Mivel 23 óra is elmúlt már, ideje volt pihenőhelyet
keresni. Lukóvónál le is kanyarodtunk egy nagyon keskeny meredek úton a part
felé. Félelmetesen sötét és kietlen hely volt. Úgy döntöttünk hogy inkább
visszamegyünk az útra és másik éjszakázó helyet keresünk. Egészen Karlobagig
mentünk ahol egy jó kis pihenőhelyet találtunk. Itt parkoltunk le. A zene szólt
lenn a parton, nyitva volt még a helyi grill étterem. Finom illatok
csiklandozták az orrunkat. Lenéztünk még a partra, majd lepihentünk az autóba.
Dél-Dalmácia felé:
Másnap
hajnalban viszonylag korán keltünk fel, úgy 5 óra környékén. Az éjjel eléggé
nyugodtan telt, csak egy rendőrautó járőrözött közbe a környéken. Kicsit
összeszedtük magunkat, majd folytattuk utunkat Dubrovnik felé. Körülbelül 450
km-ert jöttünk eddig, előttünk volt még nagyjából 500 km-er. X-et elkerülve már
kibukkant a nap a hegyek mögül. Egy nagy viadukton haladtunk át éppen, mikor
megkezdődött a napfelkelte. Kis pihi következett, majd folytattuk utunkat a
tengerpart mentén. Zadart elkerülve haladtunk Split felé, ahol már erősen
tűzött ránk a nap. Nem fogunk fázni az egyszer biztos. Omis után ismét
megálltunk egy időre. Csodás látvány volt ahogy a függőleges sziklafalak
magasodtak fölénk. Lementünk a partra, kicsit kinyújtottuk végtagjainkat.
Közben a kabócák kánonba ciripelő hangja csapta meg a fülünket. Először Gergő
azt mondta hogy mókusok adják magukból ezt a hangot, később derült csak ki,
hogy valójában milyent állat zajong a fenyőfák ágain. Jellemző volt ez az egész
dalmát tengerpartra. A kifejlett állatoknak egy célja van: a szaporodás. A
hímek fülsiketítő, tömegben akár a 100 decibelt is megközelítő (a sugárhajtású
repülőgép hangereje 130 decibel), monoton, ciripelésszerű hanggal csalogatják
magukhoz a nőstényeket, melyek csak éles kattintásokkal válaszolnak a
nászénekre. A tücskökkel és más ciripelő rovarokkal ellentétben a kabócák nem a
szárnyukat vagy a lábaikat dörzsölik össze a hangadáshoz, hanem különleges
hangadó szervük - egy izmok által rezegtetett hártya - van a potrohukon (ezért
is keltenek jóval erősebb hangot). Az időszaki kabócák hangja nagy tömegben
szinte elviselhetetlen az emberi fül számára. A párzás után a nőstényet kis
hasadékokat vájnak az ágakba, és ebbe rakják a petéiket. Mire a peték
6-10 hét múlva kikelnek, szüleik már elpusztulnak és tetemeik
vastagon fedik a talajt. A frissen kikelt lárvák is lepottyannak a
talajra és beássák magukat. Ott élnek, amíg el nem érkezik az idő az
átalakulásra.
Dél-Dalmácia:
Madarska
felé közeledve kissé bedugult a forgalom. Pont a legmelegebbe, ugyanis már 1
óra körűl járt az idő. Kb 1óra araszolás után megindult a közlekedés,
folytathattuk utunkat a Boszniai határ felé. Mindenképp át kellett kelnünk a
szomszédos országba, ugyanis annak pár kilométeres szakasza lenyúlik az
Adriáig. Utánna ismét Horvát terület következett. A határon simán átkeltünk,
nem volt probléma, folytattuk utunkat tovább. Dalmácia hegyes vidék, amelyet
szélesebb-keskenyebb völgyek szelnek át. Az Adriai-tenger felé általában
meredeken ereszkedik le. Hegyei túlnyomórészt mészkőből állnak, ezért
legnagyobb része karszt természetű. Északon a Velebit-hegység emelkedik,
amelynek legmagasabb csúcsai a Vakanski (1758 m) és a Sveto brdo (1750 m). A
Velebithez csatlakozik a bosznia és hercegovinai határon végignyúló Dinári-Alpok
a Troglav (1913 m), a Dinara (1811 m) és a Janski (1790 m) hegycsúcsokkal. A
Dinári-Alpokkal párhuzamosan emelkedik a Castella (1780 m) és a Mossor Planina
(1339 m), valamint a Biokovo Planina nevű hegylánc, az 1762 m magas Sveti
Juroval. A legszaggatottabb és legzordabb hegyek takarják a Kotori-öböl körüli
részeket. Itt emelkedik az Orijan 1898 m és a Lovsen 1759 m magasra. A meredek
partok előtt mintegy 20 nagyobb és száznál több kisebb sziget és szikla
emelkedik ki az Adriai-tengerből. A nagyobb szigetek: Arbe, Brazza, Bua, Coronata,
Curzola, Grossa, Lagosta, Hvar, Lissa, Lokrum, Meleda, Pago, Pasman, Premuda, Solta,
Ulbo, Zelva és Zuri. A barlangokban, szakadékokban és víznyelőkben gazdag
vidéken a csapadékvíz gyorsan a felszín alá folyik. Kevés az olyan hely, ahol homokkő
és agyag van, ahol források fakadnak és a termékenység jobb. Dalmácia éghajlata
mediterrán. Természetes növénytakarója hasonló a mediterrán országokéhoz. Állatvilága
gazdag; a skorpiók gyakoriak; nem ritkák a kígyók és gyíkok sem. A madarak
közül jellemző a havasi sarlósfecske és a kék kövirigó, továbbá a számos sirály.
Dalmácia fő mezőgazdasági terményei az olajbogyó, a szőlő, az árpa, a kukorica,
a búza, a déligyümölcsök és a dohány. A karsztjellegű vidéken sok a terméketlen
talaj a mocsarak miatt is. A legnagyobb területet a rétek foglalják el, azután
az erdők - amelyekben jellemző az olajfa és szelídgesztenyefa -, a szántóföldek,
szőlők és a kertek. Legfontosabb termékei az olívaolaj, a déligyümölcsök és
különösen a szőlő.
A megérkezés:
Délután 17
óra körül el is értük célunkat Dubrovnikot. A szállás a várostól kb 5km -re
volt. A gps koordináták alapján pontosan meg tudtuk határozni az apattman
helyét. Egy jó meredek út vezetett le a házig, melynek saját parkolója volt.
Meg is pillantottuk a Vribica 19.es címen lévő nyaralót. Leparkoltunk, majd
becsöngettünk. Egy ötven év körüli nő bukkant elő a ház mellől. Angolul
beszélt, melyből csak foszlányokat értettem. Inkább németűl tudtam volna
társalogni vele, de ő meg azt nem tudta. Így maradt a mutogatásos rávezetéses
módszer mindkét részről. Átadtuk a részvételi jegyet, melyet az apartma
foglalásakor kaptunk e-mailben. Felírta az adatainkat, majd körbevezetett
minket a házban. Volt egy külön álló szoba, ezt kapták Gergőék, és volt egy
konyhából nyíló szoba erkéllyel, ez lett a mienk Renivel. Az erkélyről remek
kilátás nyílt a tengerre, és az alattunk elterülő kavicsos strandra. A tulajtól
megkaptuk a kulcsot, majd jó nyaralást kívánt nekünk. Kipakoltuk a cuccainkat,
majd mentünk is le a tengerpartra. Nagyon jól esett a hűsítő víz egy ilyen
hosszú utazás után. Hamarosan kezdett sötétedni. A kissé borult ég miatt a
naplementéből sok mindent nem láttunk, de a napfény sugarai így is festőire
szinezték az eget. Tervben volt hogy este átsétálunk Dubrovnikba, de mivel nem
igazán volt kiépített járda az út mellett, hamar elvetettük az ötletet.
Veszélyes lett volna az úttesten gyalogolni sötétben. Dubrovnik egyébként
5-6km-re volt a szálláshelyünktől. A strandra, mely csupán 40m re volt tőlünk,
egy lépcsőn lehetett lejutni. Nagy zsufoltság nem volt, csupán a környező
apartmanok lakói jöttek le fürdeni. Tíznél többen szinte sosem voltak.
Beesteledett. Megfürödtünk, vacsoráztunk, majd nyugovóra tértünk. Az éjjel
viharosan telt. Volt egy kis zápor. A tulaj mondta is hogy pár hete akkora
felhőszakadás volt itt, hogy befolyt az nyaralóba a víz. Szerencsére most ez
elmaradt…
Összes fotó itt: Katt ide!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése