Reggel a parton:
Nyolc óra is
lehetett mire felébredtünk. Nagyjából kipihentük a tegnapi utazás fáradalmait.
Reggeli következett, majd lementünk csobbanni egyet a partra. A víz először
hideg volt, de szép lassan megszokja az ember. Elhatároztuk, hogy átmegyünk
Dubrovnikba feltérképezni a látnivalókat. Autóba pattantunk, majd el is
indultunk a város felé. Egy öböl választotta el Zatont és Dubrovnikot
egymástól, mely felett egy viadukt ívelt át. Ezen lehetett az utat lerövidíteni
Dubrovnik felé. Természetesen elsőre benéztük az utat, így végigautóztunk az
öböl partján. Parkolóhelyet nehezen talál az ember a város környékén, hatalmas
a tumultus.
Dubrovnik:
Dubrovnik, régi magyar nevén Raguza
város és kikötő Horvátországban, az ország leg délibb részén, az Adria partján.
Dubrovnik, Neretva megye székhelye. Az Adria
gyöngyének nevezett várost korábban a Délszláv Athénnek is titulálták. A középkorban a tengeri
kereskedelem egyik központja, a Raguzai Köztársaság székhelye és hosszú ideig a
Velencei Köztársaság riválisa is volt. Virágkorát a 15. és 16. században élte,
amikor 40 000 lakosával Európa legnagyobb városai közé tartozott. Központja
1979 óta a Kulturális Világörökség részét képezi. A Neretva folyó deltavidékén
kívül a Dubrovnik-Neretva tartományhoz tartozik még az a keskeny partvidék is,
amelyet egy hegylánc a szárazföldi belső területektől elválaszt. A Dinári-hegységnek
ez a hegyláncolata három hegysorrá ágazik el, melynek bércei a külső
területekről is jól láthatók. Ezeknek a hegyláncoknak a csúcsai képeznek
természetes határt a partvidék és a szárazföldbeli, ott elhelyezkedő Hercegovina
között, antropogeográfiai és klimatikus határt is képezve az Adria-part és a
szárazföld belső területei között. A terület északnyugati részén a Pelješac-félsziget
parti sávja, Ston partszűkülete, és az igen keskeny, a Dubrovačka-folyó öbléig
nyúló dubrovniki partszakasz található. A várostól keletre a Župa Dubrovačka
partrész helyezkedik el egy öböllel. Majd Cavtat városkától délkeletre a
valamivel szélesebb Konavle-i parti sáv található. Egészen délkeleten látható a
horvát tengerpart legdélebbi pontjaként a Pevlaka-félsziget, a Boka-öblöt
körülölelő Ostro hegyvonulattal. Dubrovnik, mint város is, jelentős helyen van.
A város előtt terül el a Lokrum-sziget, a keleti Adria szigetei között legutolsóként.
Dubrovniktól délkeletre az Otrantói-szoroson át nyílik ki a nagy Földközi-tenger
– és ezen át tovább az óceán is. Az északnyugati irányban a part hosszában a
számtalan szigetképződmény az uralkodó. Ezek védett tengersávot hoztak létre,
amelyen jól lehet közlekedni vitorlás hajókkal. Dubrovnik közvetlen közelében
van a Dinári-hegység, a karavánkereskedelem számára kedvező adottságú hegyi
hágóival. Az ezen a helyen létrejött település tulajdonképpen eleve kereskedővárosnak
rendeltetett, természetes védőháttérrel, a szomszédos földrajzi térségtől és
geopolitikai területektől, eseményektől védetten.
Kirándulás
az Srd-hegyre:
Dubrovnik
mellett egy kb. 400m magas hegy található, ahova libegő is felvisz a városból.
Az utunk egy véletlen folytán épp erre a hegyre vitt fel. Ez volt az Srd-hegy.
Szűkös út vitt felfelé, melyen csak néhány helyen volt leállós rész. A meredek
út tetején leparkoltunk egy kavicsos parkolóhelyen. Sziklás helyek és kisebb
fenyők jellemezték főként a tájat. A fák árnyékában szamarak hűsöltek. Csodás
kilátás nyílt a Dinári-hegység vonulataira. A parkolótól néhány száz méterre
volt egy kiépített kilátó, ahonnan indult a libegő is. Felgyalogoltunk, közben
gyönyörű kilátás nyílt az alattunk elterülő Dubrovnikra. Túraút is vezetett
felfelé, amit ha egyedül vagyok, talán be is vállaltam volna. Eléggé meleg
volt, bár itt fenn kissé fújt a szél. A kilátóhely mellett állt az Imperial erőd. Egyik szárnyában
rendezték be a szerb-horvát háborúnak
szentelt múzeumot. A
helyszínválasztás nem véletlen; az erőd a függetlenségért vívott háború
dubrovniki szimbóluma. A horvátul Honvédő háborúnak (Domovinskog rat) nevezett
véres konfliktus helyi áldozatainak emlékét már őrzi egy kiállítás, a Sponza Palota földszintjén. Ez a
múzeum azonban komolyabbnak, hivatalosabbnak ígérkezik. Bár a kiállítás még a
születés fázisában van, közel 500 tárgy, fotó, videó már várja a látogatókat. Körbenéztünk itt is, megért egy fél órát. Miután kiértünk
visszasétáltunk a kocsihoz, majd lementünk a városba.
Délutáni szieszta:
Szerencsénk volt, a kikötőnél találtunk
parkolóhelyet. Már csak azt kellett kideríteni, hol kell jegyet venni. Volt nem
messze egy újságos, odamentünk megkérdezni, hogy hol kell parkolójegyet venni.
Szerencsére tudott valamennyit németül. Kiderült hogy ott is lehet venni nála,
csak kell a rendszám a regisztráláshoz. Óránként ebben a körzetben 10 kúna volt
a tarifa. Vettünk pár órára jegyet, és elindultunk körülnézni a kikötőben. Egy
hatalmas kalózhajó várakozott itt, és hívta fel magára a figyelmet. Turistahajó
ez, mellyel kirándulásra lehet menni a Dalmát szigetvilágba. Kis nézelődés után
visszamentünk a szálláshelyre. Pihi következett. Megbeszéltük hogy késő délután
átmegyünk Dubrovnik óvárosába. Lementünk még a partra fürdeni egyet az indulás
előtt. Jobbra nézve a Dalmát szigetvilág tárult elénk a távolban. Szemben
velünk úgy 200km-re az Olasz partok voltak, melyek tiszta időbe talán
látszódnak is. Úsztam egyet a tengerben, hagytam hogy magammal ragadjanak a
hullámok. Kristálytiszta volt a víz. Öcsém kölcsönadta a búvárcuccát, azzal
merültem alá párszor. A partok mellett ha figyelmesek vagyunk találhatunk pár
kincset. Csigák, kagylók, rákok otthona ez a hely. Lassan esteledett.
Visszamentünk a szállásra, lefürödtünk, majd átautóztunk Dubrovnikba.
Az óváros:
Átkeltünk a
hatalmas Viadukton, ahonnan már látszódtak a város fényei. Gyönyörű látvány
volt. A buszmegállónál lévő kikötőnél találtunk parkolóhelyet. Hatalmas
tengerjárók várakoztak itt, de rengeteg vitorlás és yacht is parkolt itt. Este
10 után már nem kellett parkolójegyet venni, úgyhogy indulhattunk is az óváros
felé. Nagyjából 2km gyaloglás után oda is értünk. Parkolóhelyet itt már
lehetetlen volt találni. Hatalmas volt a tömeg a nyüzsgés. Turisták ezrei
lepték el a helyet. Volt itt minden féle nemzetiségű, az orosztól a kínaiig.
Néha egy-egy magyar mondat is megrezzentette a fülünket. A városfalat a 13. és
a 17. század között építették, 1940 méter hosszú és 25 méter magas. Vastagsága
4–6 méter, a tengernél 3 m körüli. Több erődöt is építettek hozzá. A
Minčeta-erődöt 1319-ben fejezték be, majd 1464-ben bővítették. A Bokar-erőd a
városfal nyugati oldalán van, csillagnak is hívják. 1461 és 1463 között
építették. Itt tartják a nyári játékokat.
A Szt. Iván-erőd a város délkeleti felén van, a 16. században építették. Lovrijenac-erőd
a nyugati fal külső felén található egy 36 méteres sziklán, a 14. században
építették. Revelin-erőd a város keleti felén fekszik és 1462-ben építették. A
városba két kapun lehetett bejutni. A Pile kapu, vagyis a nyugati kapu és a
Pločai kapu a város keleti végénél található, és a 15. században építették. A
Pile kapu két részből áll: a belső gótikus, amely 1460-ban épült, és a külső reneszánsz
kapu, amely 1537-ben. A középkorban itt volt a felvonóhíd. A városfalon belüli
részt, az óvárost az UNESCO 1979-ben a kulturális világörökség részévé
nyilvánította. Dubrovnik legnagyobb temploma a katedrális, amelyet Szűz Mária tiszteletére
szenteltek fel. A dubrovniki katedrális 1713-ban épült egy földrengésben
elpusztult 12. századi katedrális helyére, de a régészek 7. századi templom
maradványait is megtalálták. A városban több templomot is a 14. században
építettek: Szt. Klára-templom, zsinagóga, Ferences-kolostor és templom, Domonkos-kolostor
és templom. A zsinagóga Európában a második legrégibb, illetve a világon az
első szefárd zsinagóga, amit a Spanyolországból száműzött zsidók építettek. A
Ferences-kolostor és templom a Strandunon keresztül érhető el. A Szt.
Balázs-templomot 1706–15 között építették barokk stílusban. Szent Balázs több
szobron, freskón is szerepel. A Szt.
Megváltó-templomot 1520-ban, egy földrengés után, a városi tanács építette
fogadalmi templomként, hálából a túlélők nevében és az áldozatok emlékére. Az
1667-es földrengést sértetlenül megúszta, és eredeti formája azóta sem
változott. Reneszánsz stílusban épült. A Jezsuita-kolostor és a Szt.
Ignác-templom barokk épületek a 18. századból. A helyiek csak jezsuitáknak
nevezik az épületeket. 1725-ben végeztek a templom építésével, majd 1729-ben
nyílt meg a lakosság számára. A Szt. József-templomot 1667-ben építették barokk
stílusban. A Benedek-kolostort és templomot a 11.
században építették, a legöregebb épületek közé tartoznak a városban. Korai
romantikus stílusban építették. A Szt. Rókus-templom 16. századi reneszánsz
templom. A Szt. Miklós-templomot a 13. században
emelték román stílusban, de a dél-dalmáciai stílus elemeit is tartalmazza. Más
felekezetűek is élnek a városban, akiknek templomuk van. A szerb ortodox hívők
a Szt. Hír Szerb Ortodox Templomot használják, amelyet 1877-ben építettek,
ikonjain a szent hír közlése (annuntiatio) látható. A muzulmánok a Mesdžidben,
a Miho Pracat utcában levő iszlám épületben imádkoznak. A muzulmánok az 1878-as
boszniai megszállás után érkeztek a városba.
Egy nagy kőkapunk mentünk be, a hídon keresztül. Hatalmas kőfal
vette körbe az egész óvárost. Odabent egy végtelenbe nyúló térszerű utca fogadott
minket, melyen folyamatos volt az oda-vissza forgalom. Az utca elején néhány
fiatal madáridomár szórakoztatta a tömeget. Aki kérte, annak a vállára rakták
papagájukat, ha nem épp a fejére. Rencsi így járt, a kispapagáj nem érezte jól
magát a vállán, hát felmászott a kobakjára. Volt akinek mindkét vállán, kezén
és fején is pihent egy-egy madár. Fizetni nem kellett érte, becsületkasszán
működött a dolog. Rencsi adott nekik pár kunát, majd továbbindultunk a
megvilágított téren. Egészen a kikötőig sétáltunk, ahonnan szintén csodás látvány
fogadott minket. Várakozó hajók, vitorlások, csónakok helye volt ez. Nagy hajók
ezen az oldalon nem voltak. Balra nézve a Srd-hegy pompázott, melynek tetején
délelőtt jártunk. Az óváros telis tele volt éttermekkel, kávézókkal. Pár helyen
a pincérek különböző ajánlatokkal próbálták becsalogatni a turistákat. Az árak
itt már nem az átlag ember pénztárcájához voltak igazítva. Egy fél literes cola
például magyar pénzbe mérve 1000ft volt. Természetesen a mi táskánkban ott
pihent az otthonról hozott üdítő. Kicsit nézelődtünk a kikötőbe majd
elindultunk visszafelé. Szűk utcák jellemezték a várost, ahol még két ember is
alig fért el kényelmesen egymás mellett. A Labirintus szerű mellék utakat éjjel
macskák lepték el. Különleges varázsa volt a helynek. A kapuhoz érve már
majdnem éjfél volt, de a tömeg nem apadt. Folyamatos forgalom volt még mindig
oda-vissza. Visszasétáltunk az autóhoz, majd hazaindultunk. Kis éjjeli
csipegetés után már dőltünk is be az ágyunkba. Hallottuk ahogy a tenger
hullámai csapkodják a part menti sziklákat az éjjeli holdfényben...
Összes kép itt: Kattt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése