Útvonal: Sopronkőhida
– Sopron - Sopronkőhida
Táv: 18,39 km
Szintkülönbség: 145m up
Reggeli fények
Viszonylag sokáig pihentünk, a
tegnapi kimerítő nap után. Volt talán 9 óra is mire felkeltünk. Ezt a napot
pihenésre szántuk ugyanis holnap reggel már elhagyjuk a szállást, és elindulunk
hazafelé. Úgy döntöttünk meglátogatjuk Sopronban a tűztornyot, valamint
bevásárolunk a hazaútra, akkor holnap ezzel már nem kell foglalkozni. Ma is
nagyon meleg volt. Ekkora hőségben tekerni nem egy élvezetes dolog, de mégis
van ami hajtja az embert. Összeszedtük magunkat és elindultunk a szokott
kerékpárúton Sopronba.
A Tűztorony
Árpi adott nekünk egy
névjegykártyát, mellyel ingyen be tudunk menni a Tűztoronyba, ugyanis ismerik
itt. Eddig nem is említettem hogy vendéglátónk szakmája magasépítő mérnök. Annó
a tűztorony felújításában is szerepet vállalt. Az 58 méter magas soproni tűztorony a város jelképe. A Fő téren
áll. A 13. században építették, majd évszázadokon át szolgálta a várost.
Állékonyságát a 19. század végén, a Városháza építése során, elveszítette, majd
statikai okokból kapuját leszűkítették. Eredeti jellegét a 2009-2012-es megerősítése
és helyreállítása során kapta vissza. A toronyba az eredeti, középkori
bejáraton juthatunk be. Ahol a csigalépcső megszakad, ott kezdődött a 17.
századi átalakítás. A torony szintjeit régen fafödém választotta el, a toronyőr
szobáját falfestmények díszítették. A belső csigalépcsőn juthatunk fel az alsó
körerkélyig, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra. A látogatók közel 200
csigalépcső után az erkélykoszorúról, a toronyőrök hajdani őrhelyéről
gyönyörködhetnek a műemlékváros csodálatos panorámájában. Miután körbenéztünk
elmentünk bevásárolni, majd visszaindultunk a szálláshelyre. Délutáni csendes
pihenő kezdődött.
Az utolsó borozgatós est
Estére összepakoltuk a cuccainkat a bringákra indulásra
készen voltak. Árpi esti beszélgetésre hívott minket még egyszer az indulást
előtt, de nem utoljára. Előkerült néhány palack bor. Időközben csatlakoztak
hozzánk a lakótársaink is, akik a Fertő-tó környékére indultak bringázni.
Mindenki mesélt a saját élményeiről. Árpi elővette a vendégház emlékkönyvet, amibe
már jó pár lakó írt kedves szavakat a szállásról és vendéglátóikról. Most mi
következtünk. Renire bíztuk hogy írjon bele a nevünkbe is néhány kedves sort.
Hogy mit írt bele azt nem írom le, aki kiváncsi rá annak el kell mennie
Árpiékhoz nyaralni egy pár napra és akkor talán elolvashatja majd. Őszintén meg
mondom, soha nem voltam még ennyire barátságos és vendégszerető szálláshelyen
mint itt Árpiéknál. Egy hét elteltével már az ember úgy érezte mintha családtag
lenne. Egy életre szóló élmény volt itt nyaralni, itt túrázni, és szinte biztos
vagyok benne hogy vissza fogunk térni még ide. Ezúton köszönöm is Árpinak a sok
érdekes beszélgetéseket, melynek csak töredékét említettem meg a túraleírásban,
ugyanis erről egy külön könyvet is lehetne akár írni. Köszönöm a többiek
nevében is azt a vendégszeretet amit tőled és Éva mamától kaptunk. Talán éjfél
is elmúlt már amikor nyugovóra tértünk.
6. nap
Útvonal: Sopronkőhida
– Sopron – Harka – Deutschkreutz – Nikitsch – Zsira – Gyalóka – Szakony – Bük –
Acsád – Vasszilvágy – Vát - Sárvár
Táv: 83,96 km
Szintkülönbség: 427m up
Búcsú Fertőrákostól
Korán keltünk, mivel minél
kevesebbet szerettünk volna a forró negyven fokos hőségben tekerni. Elpakoltuk
cuccainkat, majd elbúcsúztunk Éva mamától és Árpitól. Nagyon jól éreztük
magunkat itt. Árpi adott nekünk emlékül albumkönyveket Sopronról és a közelben
lévő látnivalókról. Elindultunk. Nehéz szívvel hagytuk itt a szállást. Pár kilométerig csak némán
tekertünk és a fejünkbe még mindig az a kép volt, hogy Árpi a kapuból integet.
A zöldhatáron át
A haza utat természetesen nem
ugyanabba az irányba terveztük, unalmas is lett volna. A zöldhatáron át
szerettünk volna eltekerni Zsiráig, majd onnan Sárvár volt a cél, ahol egy
napos szállást vettünk ki. Sopronon keresztül tekertünk egészen Harkáig, majd
egy töltésúton amely egyben bringaút is volt, elhagytuk az országot. Ismét
Ausztriába voltunk. Valamikor anno itt húzódhatott a vasfüggöny, melyről a
közelben kerékpárutat is neveztek el. Két osztrák település következett,
Deutschkreutz és Nikitsch. Közben az esőfelhők gyülekeztek tőlünk nyugatra. Nem
volt tréfa, ugyanis a vihar felénk közeledett. Dörgött villámlott már a
távolban. Egy rövid időre megálltunk reggelizni, majd ismét útnak eredtünk.
Hamarosan újra Magyarország területére léptünk. Sprintelés kezdődött egészen
Harkáig mert a vihar a nyomunkban volt. Fülledt levegő csapta menet közben az
arcunkat. Harka előtt egy gondosan kiépített esőbeállót pillantottunk meg, amit
igénybe is vettünk. Felszereltük a bringákra az esővédő huzatokat, majd ismét
tekerni kezdtünk.
Az a bizonyos fekete leves
Gyalókára érve lágy eső kapott
el minket, ami 3 perc után el is ált. Tovább haladtunk majd Bükkre érve
bedobtunk egy kávét az egyik helyi büfében. Az eladó csodálkozva nézett ránk
mekkora csomagokkal túrázunk, ritka látványosság az ilyenféle bringások
errefelé. Laci tervezett nekünk egy új útvonalat gps-ével, tehát eltértünk
attól az útvonaltól mint amit én terveztem meg. Nem kellett volna. Bük után
Acsád felé egy komolyabb hegyen kellett átverekednünk magunkat, ami így egy hét
után már valahogy senkinek sem hiányzott. A távolban látszódtak a
Kőszegi-hegység vonulatai. Vasszilvágyra érve Laci elhagyta sárvédőjét, ami
most felkerült a túratáska tetejére. Közben az új útvonal terv kivitt minket
egy főút vonalra, ami Sárvárig vezetett. Nem szívesen kerékpározok ilyen
útvonalon, nem is szerepelt a terveimben. Igaz rövidebb, sokkal veszélyesebb.
Tanultam belőle, többet nem hagyom hogy bárki beleszóljon az útvonaltervbe.
Sárvárra érve egészen a szállásig tekertünk. Felhívtuk a tulajdonost hogy
megérkeztünk. Azt mondta egy kis változás történik, ugyanis máshol lesz a
szállás. Délután 16 óra felé járt már, a nap perzselt. Két választásunk volt,
vagy elfogadjuk az új szállást vagy hazaindulunk fáradtan a hőségben, és ki
tudja mire érünk Csabrendekre. Végül úgy döntöttünk megnézzük a szállást. Előtte
bevásároltunk a helyi boltban. Odaértünk a megadott címre, de nem várt minket
senki. Telefonáltam, mire kijött a tulaj… Igazából tovább nem részletezném, a
lényeg hogy elfogadtunk a szállást. A érdekesség az egészből annyi, hogy egész
héten nem volt ennyi problémánk mint amennyi ezen a napon….
Sárváron
A szálláshely elfoglalása után
lementünk fürdeni a helyi élményfürdőben. Nagyon jól esett a mai nap után egy
kicsit ellazulni. A szállásra érve hamar pihenőre tértünk, de már alig vártuk
hogy végre reggel legyen és induljunk tovább.
7. nap
Útvonal: Sárvár
- Sitke - Gérce - Vásárosmiske - Kemeneskápolna - Köcsk - Egyházashetye -
Kemenespálfa - Jánosháza - Nemeskeresztúr - Zalaszegvár - Veszprémgalsa -
Szentimrefalva - Csabrendek
Táv: 56,76 km
Szintkülönbség: 237m up
A hazaút
Nagyon korán keltünk fel,
ugyanis délutánra már érkező hideg frontot jósoltak. Mindenképp el szerettük
volna kerülni ezt. Örömmel hagytuk el a szállást, és elindultunk Sitke felé.
Vásárosmiske felé már felbukkant a távolban a Ság-hegy és a Somló is.
Fátyolfelhős volt az ég, nem volt még annyira meleg. Jánosházán megálltunk
étkezni, majd ugyanazon az úton haladtunk Csabrendekig mint amelyiken idefelé
jöttünk. Egyéb érdekes dolgok már nem történt. Fáradt volt mindenki. Sokáig
csak némán tekertünk, vagy épp dúdoltunk valamit. Mindenki szerette volna ha
már hazaérünk. Nem véletlen a mondás: „Mindenütt jó, de legjobb otthon”.
Összességében komolyabb műszaki hiba nélkül tekertünk el a Hohe Wandig és
vissza. Egy életre szóló élményeket szereztünk, és ami a legfontosabb, új
barátra is leltünk Árpi személyében.
Végszó: „Ne csak álmodjuk az
életünket, hanem éljük az álmainkat.”
Adatok:
Összes megtett út: 442,36 km
Összes szintkülönbség: 2543m
up
Összes nettó idő: 29h 31m
Összes bruttó idő: 7 nap
Bejárt települések száma: 59
db
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése