Útvonal:
Csabrendek – Szentimrefalva –
Veszprémgalsa – Apácatorna – Karakószörcsök – Kerta- Iszkáz – Vid – Nagyalásony
– Kup – Pápakovácsi – Ganna – Döbrönte – Bakonyjákó – Farkasgyepű – Városlőd –
Kislőd – Ajka – Padragkút – Halimba – Szőc – Nyirád – Nyírespsuzta – Csabrendek
Táv: 127,54km
Szintkülönbség: 809m up
Indulás:
Viszonylag korán indultam el
következő túrámra, amolyan nyárbúcsúztató túrának szántam. Sajnos a fizikai
állapotom nem volt túlságosan jó, így a tempóm is jóval lassabb volt a
megszokottnál. Szentimrefalva felé indultam el, majd a megszokott útvonalon
egészen Iszkázig tekertem. Innen Vid felé vettem az irányt, ahonnan már
látszódtak az Északi-Bakony hegyvonulatai. Nagyalásony után elfordultam
Pápasalamon felé, de még mielőtt a Faluba értem volna, balra kanyarodtam egy
viszonylag jól járható földúton Kup felé. A műútra visszaérve Döbrönte felé
indultam tovább, ahol megcsodáltam a Szarvaskő várat.
Szarvaskő vára:
Döbrönte a Bakony nyugati oldalának völgyében, Ajkától és Veszprémtől
27-30km-re fekvő kicsiny, jelenleg megközelítőleg 280 fős település, már a
római korban is lakott volt. Neve a szláv Döbrönte személynévből származik.
1941-ben 549 lakost számlált a falu, ebből 64 magyart. A II. Világháború után
390 személyt kitelepítettek Németországba, helyükre azóta az ország több
településéről érkeztek új lakosok... A település nevezetessége Szarvaskő vára
és a klasszicista stílusban épült római katolikus templom. A vár romjai a falu
fölé magasodó, meredek domboldal tetején állnak. A középkori vár maradványainak
nagy részét a föld mélye rejti, az ég felé törő, látható kőfalakat a XXI.
század elején restaurálták. A környék kitűnő túrázási lehetőséget tartogat a
kirándulók számára. Kellemes sétával elérhető innét az Ödön-forrás is. Nyáron a
Bittva patak völgye, télen a várhegy oldalában kialakított sípálya vonzza
Döbröntére a nyugalmat, festői tájat kedvelő túristákat.
Öreg-Bakony:
Kis pihenő után az összekötő
úton a 83-mas főútig tekertem, majd Bakonyjákó felé indultam el. Átlagban 8%os
emelkedő következett, mely egészen Farkasgyepűig tartott. Ez bizony már az
Öreg-Bakony egyik emelkedője volt. A főút nem volt túlságosan forgalmas mint
például a 8-as út. Biztonságosan lehetett rajta haladni. Az Északi-Bakony három
további részre tagolható. A Magas-
vagy Öreg-Bakony: itt találhatók a
hegység legmagasabb csúcsai. (Kőris-hegy 709 m, Kék-hegy 661 m, Som-hegy
649 m, Középső-Hajag 646 m, Papod 644 m). A Keleti-Bakony: nyugatról a Zirci-medence, keletről a Móri-árok
határolja, legmagasabb pontja az Öreg Futóné (574 m). A Bakonyalja: a Magas-Bakony Kisalföld
felőli lejtője; egy kiugró területe, a Sokorói-dombság révén egészen Győrig
terjed. A 83-mas úton egészen Városlődig tekertem, ahol a „kertek alatti”
utakon haladtam Kislődig, majd a nehezen járható túristautat követve Ajkáig. Innen már a megszokott útvonalon,
Nyirád felé indultam haza Csabrendekre.
Zárszó:
Nem volt könnyű túra, de mint
tudjuk a szép tájakért küzdeni kell. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy nem is kell
olyan messzire menni ahhoz, hogy komolyabb emelkedőkbe fusson bele az ember.
Tervben van a Bakony alaposabb felfedezése is a jövőben…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése