Útban a szigetre:
A tegnapi nap után
kicsit nehezen de azért időben keltünk fel. Mai napra szigetlátogatás volt
betervezve. Dubrovnik óvárosának kikötőjéből hajó taxik indulnak a közeli
Lokrum-szigetre. A taxik oda-vissza szállítják a turistákat. A menetidő
nagyjából negyed óra. Fél óránként közlekednek a hajók. A cél tehát ismét az
óváros volt elsőssorban. A reggeli és a strandolás után át is autóztunk
Dubrovnikba.
A kikötőnél parkoltunk le ismét, kissé nehézkesen. Csúcsforgalom volt. Úgy döntöttünk hogy fogunk egy taxit mely elvisz minket az óvárosig. Nem volt kedvünk már gyalogolni. No meg a szigeten amúgy is sokat kell mennünk ha körbe akarjuk járni. A kikötőnél csak úgy hemzsegtek a taxik. Épp egy tengerjáró futott be, melyről a taxisok csak úgy kapkodták le a kuncsaftokat. Egy ősz hajú 50 év körüli taxis látta hogy tétovázunk, már intett is, be is pattantunk... irány az óváros. Kb. 2000ft-ot fizettünk, mely négy felé osztva már nem is hangzott egy vészes összegnek. Még mielőtt a kikötőbe mentünk volna megnéztük az egyik tegnap kihagyott múzeumban 4. Béla ujját. Elvégre ezért jöttünk le Dubrovnikba(vicc 😀). A kitérő után már indultunk is a vizitaxihoz. Jegyet váltottunk, és szerencsénkre indult is a hajó.
Lokrum-szigete:A kikötőnél parkoltunk le ismét, kissé nehézkesen. Csúcsforgalom volt. Úgy döntöttünk hogy fogunk egy taxit mely elvisz minket az óvárosig. Nem volt kedvünk már gyalogolni. No meg a szigeten amúgy is sokat kell mennünk ha körbe akarjuk járni. A kikötőnél csak úgy hemzsegtek a taxik. Épp egy tengerjáró futott be, melyről a taxisok csak úgy kapkodták le a kuncsaftokat. Egy ősz hajú 50 év körüli taxis látta hogy tétovázunk, már intett is, be is pattantunk... irány az óváros. Kb. 2000ft-ot fizettünk, mely négy felé osztva már nem is hangzott egy vészes összegnek. Még mielőtt a kikötőbe mentünk volna megnéztük az egyik tegnap kihagyott múzeumban 4. Béla ujját. Elvégre ezért jöttünk le Dubrovnikba(vicc 😀). A kitérő után már indultunk is a vizitaxihoz. Jegyet váltottunk, és szerencsénkre indult is a hajó.
Nyitott
kirándulóhajó volt, teli padokkal. A szigetre érve a partnál egyből büfék
sorakoztak. Nagy zsúfoltság nem volt, de a strandokon melyek a szigetet
körbeölelték, elég sokan voltak. Utunk a sziget déli oldala felé vezetett. Lokrum Horvátországhoz tartozó sziget
az Adriai-tengerben, Dubrovniktól délre, a parttól 600 m-re. A kis mészkősziget
legmagasabb pontja a Glavica (96 m). A dubrovnikiak kedvelt kirándulóhelye,
parkosított sétányai, arborétuma és kolostorromja is vonzó látványosságnak
számítanak. Partvonalát festői sziklaívek és barlangok tagolják, délnyugati
részén pedig több, strandolásra is alkalmas partszakasz található, s ugyanitt
van a tengerrel összeköttetésben álló kis tó, a Holt-tenger is. A legenda szerint
a keresztes háborúból hazatérő, s a viharos tengerből Lokrumnál megmenekülő
Oroszlánszívű Richárd alapította a sziget kolostorát 1192-ben, a valóságban
azonban a bencések már sokkal korábban kiszemelték céljaikra az addig lakatlan
szigetet. 1023-ban építették fel monostorukat, a Szent Benedek-apátságot, amely
hosszú évszázadokon át az egyetlen emberi hajlék volt a szigeten. Lokrum a 18.
század végén a napóleoni Franciaország ellenőrzése alá került. A franciák
1798-ban felszámolták a kolostort, s 1806-ban felépítették a sziget csillag
alaprajzú erődítményét, a ma már részben romos Fort Royalt. 1859-ben Habsburg
Miksa osztrák főherceg, a későbbi mexikói császár vásárolta meg a szigetet, s
egy nyári lakot építtetett a kolostor köveinek felhasználásával. Ugyancsak ő
vetette meg a mai arborétum alapjait egzotikus fák és növények betelepítésével.
Később Ferenc József fia, Rudolf koronaherceg kezelte tüdőbaját a szigeten több
ízben is. Lokrum szigetét 1964-ben természetvédelmi területté nyilvánították. Egy
másik hiedelemmonda is fűződik a sziget történetéhez, nevezetesen a lacromai
szerzetesek átkának mindmáig élő legendája. Eszerint a szigeten élő és arra
alapvető jogot formáló bencések még a 12. században átkot mondtak mindazokra,
akik birtokukba vennék Lokrumot. A 19. században egymást váltó tulajdonosok
tragikus sorsát ezzel az átokkal magyarázza a közhit, s a babonásabb
dubrovnikiak körében ma is istenkísértésnek számít akárcsak egyetlen éjszakát
is eltölteni a szigeten.
A sziget hangulatát a madarak és az ösvények mellett
kószáló hóbortos pávák teszik bensőségessé. Elérve a partot csodás látvány
tárult elénk. A gyönyörű türkizkék tenger, a hófehér sziklás part, és a
mediterán növényzet különleges látványt adott a tájnak. A szigetre nagyrészt a
fenyőfélék voltak jellemzőek. A kabócák itt is megadták az alapzenét. Hamarosan a sziget északi része felé indultunk el. Rengeteg turistaút van itt, szinte labirintusként hálózzák be a szigetet. Útközbe a “Holt-tenger” mellett is elsétáltunk, mely tele volt túristákkal. Mellette egy nagy füves futballpálya feküdt, ami mellett pedig egy régi templom. Rengeteg pálma is színesítette a tájat. Megtekintettük az arbotétumot is, mely felejthetetlen élményt nyújtott. A hatalmas, 2 méteres kaktuszok és tüskéik káprázatos látványt adnak a kirándulóknak.
Hamarosan elértük a Fort Royal erődöt, mely a sziget északi felén lévő hegy tetején volt. Kicsit meredek volt felfelé az út, de azért felküzdöttük magunkat. Az erőd viszonylag jó állapotban volt, látogatni is lehetett. Gyönyörű kilátás nyílt innen a tengerre. Egy ideig csak bámultuk a sziget mellett elhúzó yachtokat, hajókat és kenusokat. Kis pihi után visszatértünk a partra, ahol megmártóztunk a vízbe. Jól esett egy ilyen hosszú kirándulás után. A kristálytiszta víz különleges élményt ad a fürdőzőnek. A strandolás után visszatértünk a kikötőbe, és a következő vizitaxival visszamentünk az óvárosi kikötőbe.
Tengeralattjáró túra:
Újabb program
következett. Jegyet váltottunk egy tengeralattjáróra. A piros színű masinának
volt egy felső fedélzete, ahol gyönyörködni lehetett a tengerben, valamint le
lehetett menni az alsó részébe is, ami lenyúlt a tenger mélyére. Itt lehetett
gyönyörködni a felszín alatti csodálatos tengeri világban. A tengeralattjárót
fent irányították, és nagyjából 6-7 fő fért el rajta kényelmesen. Két kínai
csaj tartott még velünk a 45perces kirándulásra. Körbejártuk az öblöt. A partok
közelébe lassított a kapitány. Szemügyre vehettük a tengerfeneket, és az ott
elterülő állatvilágot. Cápát sajnos nem láttunk. A gépezet sokszor kezdett
jobbra-balra dülöngélni, muszáj volt kapaszkodni. A kikötő felé az óváros szélén
épp vízilabda meccs ment, a tengerből leválasztott vizilabdapályán. Sok
motorcsónakos, kisvitorlás vette körbe a játékteret. Hatalmas szurkolás folyt
melyet már messziről lehetett hallani. Jó hangulata volt a meccsnek.
Hamarosan
visszaértünk a kikötőbe, majd a hajót elhagyva és a várost átszelve visszatértünk
az autóhoz. Pár óra múlva már a szálláson voltunk. Strandolás majd pihenés
következett. Kemény de kalandos, élményekkel teli nap volt a mai is. Holnapra
az indulás előtti napra egy lazább programot terveztünk be. Hogy mit... az majd
kiderül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése